Szeretnék ezúton bocsánatot kérni a gyengébb nem minden hön szeretett képviselöjétöl, de íme a magyarázataim, hogy miért maradt ki az életemböl ez az egész:
1. Egyszerüen nem tartottam egy picit sem eredetinek, hogy csak mert ezt csinálja mindenki, azért nekem is bájologni és virágcsokrozni kéne.
2. Ezen kívül teljesen igazságtalannak érzem ezt az ünnepet, mert valóban egyoldalú, úgy kell ajándékozni, hogy a másik fél semmit sem tett érte. Az a magyarázat, hogy "nagy általánosságban" aki megérdemli, az megérdemli, szerintem teljesen ésszerütlen. Egy szokásvirágtól nem hiszem, hogy jobban érezné magát az, aki megérdemli, mint az, aki nem... Emlékeztetnék rá, hogy az anyák megérdemlik az Anyák napját, szülinapja mindenkinek van (kölcsönös), a Karácsony az közös, a házasság pedig kemény dolog (tolerálni kell :) A Nönap meg igazságtalan és mesterkélt.
3. Végül, de nem utolsó sorban: most tudtam meg, hogy ma van...
(Visszafelé fejlödök, Valentin napot már aznap délután ötkor megtudtam...)
Igen, igazad van. Tényleg, miért nincs férfinap ? És, ha már itt tartunk, az Anyák naja mellett miért nincs Apák napja ? Szerintem a férfiak, az apák sem rosszabbak a nőknél, anyáknál. Nagyon egyoldalú ez a köszöntősdi, pedig egyikünk sem tud meg lenni a másik nem nélkül.
Virágot pedig egy NŐNEK lehet adni -sőtt az az igazi- nem csak nőnapkor.
A Törzsasztal HÖLGY tagjai fognak is tőlem kapni változó rendszerességgel a JELENLÉTI ÍV-2-ben, mint most is láthatják, ha elnéznek oda.
Ez a nőnap nagyon kétoldalú dolog:
Egyrészt nagyon jól esik egy nőnek (nekem is), amikor megtisztelik egy kis virággal nőnap alkalmából.
Másrészt felmerül a kérdés, hogy a férfiak egy része miért csak ekkor veszik észre, hogy nők vagyunk. Bocs, nem akarok senkit megsérteni. Pontosítok. Tehát, ha csak azért köszönt meg valaki márc. 8-án egy nőt, mert a naptári szerint (a francba már megint) nőnap van, akkor nem sok értelme van a dolognak. Ha azonban azért mert elismeri azt, amit nőként tesz és vállal, akkor pedig nincs igazán szükség arra, hogy kinevezzünk erre egy napot, mert ezért bármikor lehet köszönetet mondani. Ezen az alapon pedig jogos lenne a férfinap is.
Munkahelyi nőnapokról még csak hallottam, de állítólag egész jól el szoktak rajta mulatozni (beszélgetés, italozás) a férfiak.
A virágboltosok pedig ilyenkor alapozzák meg az egész évi nyeresgük egy részét. (Milyen igazuk van!)
Én a munkahelyi ünneplést nem szeretem. Semmi közük hozzá, hogy én nő vagyok! Viszont azt nagyon szeretem, ha a "hozzámtartozók" "megünnepelnek". Nagy ünneplésre számítok ma is ... ;o)
Különben igazából akkor érzem hogy nőként elismernek és tisztelnek, amikor dátumtól, alkalomtól függetlenül virágot kapok. Hál' istennek elég gyakran megesik! :o)))
Mamához hasonlóan én sem érzem megalázónak a nőnapot, sőt... Még emlékszem, milyen büszkeséggel töltött el, mikor apukám életemben először virággal lepett meg nőnapon. Ráadásul nagyon is jólesik, ha az ember ilyenkor, tavasz kezdtén virágot kap. Az egy másik lapra tartozik, hogy a virágosok ezt a napot gátlástalanul kihasználják. Persze az is érthető, hogy a hímnemű egyedeknek mindez nyűg és a zsebük is elég rendesen megsínyli. Én minden esetre a jövőben is örülni fogok, ha nőnapon virággal kedveskedik a párom, de nem várom el.
Apák napja - szerintem jogos lenne bevezetni és biztos vagyok benne, hogy gyermekem születése után (ha minden jól megy még az idén) kinevezek egy napot, melyen valamivel meglepjük majd az apukáját.
Az ünnep valahol misztérium.
Azt eldönteni, hogy az igazi ünnepeknek van-e"világegyetemes" jelentősége nem az én tisztem eldönteni. De felhívom többek figyelmét, hogy a legtöbb (nem állami) ünnep valahogy kapcsolatban áll a természettel. (karácsony: téli napfordulókor, húsvét: nap-, és holdnaptár közös használatával kijelölt tavaszi ünnep is, stb.) Ezek a napok ősi pogány ünnepek romjain épültek fel, ami nem bűn, hanem erény: valami azért megmaradt a régiből is.
A nőnap ebbe a sorba annyira illik, mint mondjuk a gyereknap, illetve a pedagógusnap.( Március 15. se rossz, mert szegény Petőfi azt hiszem sírva fakadna ennyi államiság láttán.)
Nőnap: kín a férfiaknak, mert nem tudják, hogy mit mondjanak, ráadásul.
Tényleg, mit, ami őszinte, és nem cseng hamisan?
NA,hat pont azért mert szegény fejem ugy ki lett oktatva,de én viccnek szantam(ironia).HA a az emlitett kartacs atnéz akkor én megyek innen,mert ha jol lattad ott sem alltam le vitatkozni.:-)))én is csokollak
"Valaki a nőnapot szereti, valaki a nőket."
Hát ennek se füle, se farka, szerencsére mondatod második felében ezt te is belátod. Egyetértek.
Örülök, hogy te ennyire ismered a történelmet, bár szinte restellkedve vallod be. Ne restelld, nem szégyen az. Az okok tekintetében persze eltér a véleményünk, ezt éppen alább fejtettem ki.
"Az az ünnepelni való nap, ami jelentős történelmi eseményhez fűződik, vagy hosszú idő alatt spontánul alakul ki."
Nyilván politikai megítélés kérdése, mit tartasz Te kiemelkedö történelmi eseménynek és mit én. Úgy hogy magában véve ilyen formában ez a kijelentés számomra nem értelmezhetö. Másrészröl: nem tudom, van-e olyan ünnep, amelyik "spontánul" alakult ki. Ha tudsz, modj ilyet. légy szíves!
Már előre látom azokat a giccses lassított képeket, amiket ilyenkor a TV-ben adnak rólunk halk alákent andalító zenével...
Szerintem minimum az kellene legyen a feltétele a (hó)virágadásnak, hogy előtte be kell írni a "nővé válni egy hétre"-topicba. Azt őszintébbnek tartom.
Kedves sosav!
Lehet buta dolognak tartani a nönapot, ez mindenkinek szíve joga. Csakhogy: nem árt emlékezni arra, hogy ez az ünnep onnan ered, hogy volt olyan idö, amikor a nök _valóban_ nem voltak egyenjogúak - nem mintha ma teljes mértékben azok lennének -, s az egyenjogúságért folytatott harcuknak adott nyomatékot a ma egyszerüen nönapként ismert, e harccal vállalt szolidaritás jelképeként ünneppé nyilvánított március 8. Úgy gondolom, jégtörö kartács éppen ezért aposztrofálja ezt úgy, mint "kommunista ünnep".
A történelmet persze nem kötelezö ismerni, de ha én nö lennék, még ha ellenérzéseket is váltana ki bennem az ünnepnap kommercializálódása - ami mellesleg ugyanúgy jellemzi a karácsonyt, húsvétot stb. - nem tiltakoznék az ellen, hogy a ma már (legalább is olyan mértékben) kevésbé idöszerü egyenjogúságért folytatott harc egykori ünnepe átalakult a nök iránti tiszteletet szimbolizáló ünneppé.
Én az ún. férfinapot tartom eröltetett és kifejezetten kereskedelmi célokat szolgáló (l. még Bálint nap helyett "Valentin's day"), úgymond az egyensúly helyreállítását célzó, álságos "ünnepnapnak".
Franciaországról nem tudom, de pl. Ausztriában és Németországban szintén ünnep ez a nap.
Valaki a nőnapot szereti, valaki a nőket. Én az utóbbit. De hát az izlések különbözők. (tudom, a kettő nem zárja ki egymást, bár én a nők megalázását vélem a nőnapban, amit legtöbb nőismerősöm között is elfogadott vélemény)
Egyébként valami kommunista nőszemély találta ki a nőnapot a nők elnyomásának és női mivoltuk háttérbe szorításának leplezésére. Most nem jut eszembe a neve, talán Clara Zetkin.
Az az ünnepelni való nap, ami jelentős történelmi eseményhez fűződik, vagy hosszú idő alatt spontánul alakul ki.
